Tudta-e, 

- hogy a fejlődő világban minden negyedik ember abszolút szegénységben él?

- hogy évente egy milliárd mobiltelefon talál gazdára, és hogy egy átlagos mobiltelefon-használó 18–24 havonta cseréli le a telefonját?

- hogy egy hamburger elkészítéséhez 2400 liter víz szükséges?

Manapság mindenhol találkozunk a fenntartható fejlődés kifejezéssel, de mit is jelent ez valójában? Hogyan befolyásolja a termelés és a fogyasztás a fenntarthatóságot? A gazdasági globalizáció vajon segíti vagy gátolja a fenntarthatóságot? Mérhető-e a fenn-tarthatóság hagyományos gazdaságelemzési eszközökkel? Mit tehetnek a kormányok, a vállalatok és a lakosság a fenntarthatóság elősegítése érdekében?

Az egyik leghitelesebb világszervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. Bebizonyítja, hogy bár a fogalmat sokszor elsősorban a környezettel hozzák összefüggésbe, a fenntarthatóság valójában nem más, mint a gazdasági fejlődés felhasználása egy igazságosabb társadalom kialakításának elősegítésére, az ökorendszerek és a természeti erőforrások megóvása mellett. 

Kezdetek és nélkülözhetetlen szempontok

Az OECD kiadványa szerint a fenntartható fejlődés fogalma az 1980-as évek végén kezdett széles körben elterjedni azt követően, hogy megjelent a Közös jövőnk, illetve a Brundtland jelentés néven is ismert felhívásban. A jelentés, melyet az ENSZ által a fejlődés fogalma és gyakorlatai témájában egy „globális változtatási program” kidolgozására összehívott bizottság készített, arra hívta fel a figyelmet, hogy sürgősen újra kell gondolnunk életmódunkat és kormányzati szabályozási módszereinket.

Két dolog van, ami nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődéshez. Először is, fel kell ismernünk, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem elég a világ problémáinak megoldásához, hanem kölcsönös összefüggés van bármely intézkedés gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusai között.

Ha egyszerre csak az egyiket vesszük figyelembe, az hibás megítéléshez és „fenntarthatatlan” eredményekhez vezet. A kizárólag az árrésekre való koncentrálás például hagyományosan olyan társadalmi és környezeti károkhoz vezetett, melyekért hosszú távon a társadalom fizetett. A környezet megóvása és a lakosság által igényelt szolgáltatások biztosítása azonban legalább részben függ a gazdasági erőforrásoktól. Továbbá, a fenntartható fejlődés kölcsönös összefüggésekre épülő jellege megköveteli, hogy a stratégiák összehangolása és a jó döntések meghozatala érdekében átlépjünk a határokon, legyenek azok akár földrajzi, akár intézményi határok. A problémák ritkán maradnak egy előre meghatározott joghatóságon, például egy kormányügynökségen vagy egy adott környéken belül, az intelligens megoldásokhoz pedig – a döntéshozatali folyamat részeként – együttműködés szükséges.

A fenntartható fejlődés szempontjából a legfontosabb az, hogy együtt vegyük figyelembe a „három pillért”: a társadalmat, a gazdaságot és a környezetet. Bármilyen összefüggésben is vizsgáljuk a kérdést, az alapgondolat ugyanaz: az emberek, az élőhelyek és a gazdasági rendszerek kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. Néhány évig vagy évtizedig talán még figyelmen kívül hagyhatjuk ezt a kölcsönös függőséget, de – ahogy azt a történelem során már láthattuk – a figyelmeztetés előbb-utóbb megérkezik majd valamifajta vészjelzés vagy válság formájában.

Minden ország egyedi történelmi, gazdasági, társadalmi és politikai háttérrel rendelkezik, de a fenntartható fejlődés alapelvei mindegyikre egyaránt vonatkoznak. A gazdasági növekedés elsőrendű fontosságú, de önmagában a növekedés, a jóléthez hozzájáruló összes tényező figyelembe vétele nélkül, nem csökkenti fenntarthatóan a szegénységet. A gazdasági növekedés országos szinten általában összefüggésben van az életminőség általános javulásával, a magasabb műveltségi szinttel és a magasabb várható élettartammal, de ebből nem derül ki, hogy miből jött létre ez a növekedés, hogy tartós lesz-e vagy sem, illetve, hogy kinek lesz belőle haszna, és ki marad le.